Csehov – A lónevű című novellája mérőben eltérő a már említett Fájdalom c. novellájával. Míg az utóbbi szomorú és lehangoló, ez inkább játékos, mulatságos.

A történet bonyodalma azzal kezdődik, hogy egy Bulgyejev nevű tábornoknak megfájdul a foga – semmi különleges, de még csak ritkaságnak sem nevezhető: bárkivel előfordulhat. Emberünk ugyanúgy cselekszik, ahogy az valószínűleg bármelyikőnk tenné: megpróbál először a problémára házilag gyógyírt találni. Miután mindenféle praktika, illetve rokoni jó tanács is csődöt mondott, miután már nem látni más kiutat, elhívják a fogorvost – ez is jellemző, elvégre nagyon sokan, teljesen érthetetlenül és fölöslegesen, túlságosan is félnek tőle, csak akkor látogatják meg (illetve ilyen esetben, hívják házhoz), amikor már nem látnak más lehetőséget a gyógyulásra.

Természetesen van olyan, hogy az orvos sem tud segíteni – az ő metódusa is kudarcot vall, csak a foghúzást tudja javasolni, amit viszont Bulgyejev ellenez. Ivan Jevszejics azonban, a tábornok intézője, felvet egy utolsó reménysugarat: elmondja, hogy hallott egy emberről, aki valóságos csodákat képes művelni ha fogfájásokról van szó – olyannyira, hogy jelenleg is ebből él. A buktató csak ott van, hogy nem emlékszik már a vezetéknevére, csak az rémlik neki, hogy valami lónév volt…

Ezek után találgatások sora történik, az olvasó már szinte nevetve olvassa az újonnan újabb ötleteket, ám közben már ő is kegyetlenül kíváncsi arra, hogy hívhatják szerencsétlent…

Ám végül a tábornok feladja, inkább kihúzatja a fogát…

Olyan jellemző. Egy ilyen játékos, vicces kis novellába belefogható az embernek azon tulajdonsága, hogy mindent pillanatok alatt fel tud adni. Lenne mód a gyógyulásra, a megoldásra, sőt, szinte látható is, ám mégis olyan távolinak tűnik, hogy egyszerűbb megállni, és más utat keresni – még akkor is, ha a végcél korántsem olyan kielégítő, olyan szép, mint az eredeti, melynek a végén fellelhető kincs mindig nagyobb, mint a másik út végén lévő. Ahogyan Murphy is megfogalmazta, ha sort váltunk egy bolt előtt, a másik sor mindig gyorsabban fog haladni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.