Hit.
Mi is a hit? Egy valláshoz való ragaszkodás, minden határokon túl? Egy eszmébe vetett megrendíthetetlen bizalom? Netán jóhiszemű, esetenként kétségbeesett remény?
Nehéz kérdések ezek – teológusok, filozófusok, de még egyszerű, hétköznapi emberek is számos választ adhatnak rá. Mert a hit ilyen: sokszínű.

Ady hite sem kivétel: az ő hitének célja maga a hit, mint ahogy azt az első versszakban el is mondja. Hisz, mert hinni akar - kétségbeesett, reménykedő hit ez, s ez az érzés bizonyára nem csupán benne található meg.

Minden ember hisz valamiben. Aki úgy vallja magáról, hogy nem hisz semmiben, az ezzel kimondja a saját hitvallását – a hitet utasítja el.
Manapság „divatba jött” az ateizmus. Egyre több ember vallja magát ateistának – garantáltan rengetegen vannak, akik nincsenek is tisztában a szó pontos jelentésével-, ám úgy vélem, nincs olyan ember, aki nem hinne. Ugyanis az ember nem élheti csak úgy életét, hogy nincsen célja, nincsen támasza, s ez utóbbi az, amit a hit tud biztosítani. Lehet hinni Istenben, pénzben, intellektusban, eszmékben, - s a listát a végtelenségig lehet folytatni.

A hit, mint olyan sok más dolog is, szélsőségekbe tud torkollni – jól ismerős dolog ez mindannyiunk számára, hiszen a hírekben többször hallhatunk, illetve olvashatunk ilyen történésekről: fundamentalisták robbantottak, szélsőséges vallási irányzatok képviselői tiltakoztak, stb.
Az ember az egyetlen olyan állat, aki azért képes ölni, mert a másik másképp gondolja a dolgokat. Nincs még egy ilyen teremtmény a földön: kihúzhatjuk magunkat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.