Miután elolvastuk a művet, úgy érezhetjük, hogy a cím nem más, mint puszta átverés – értékvesztésről szó sem lehet, hol van itt tragédia?

A tragédia nem más, mint maga az, hogy ilyen megtörténhet, illetve hogy hasonló szcenáriók le is játszódnak a valóságban. Bár a téma, a földesúr – paraszt viszony rég elavultnak tűnhet, máig létezik hasonló megoszlás – gondoljunk csak arra, hogy az emberiség 1%-ának kezében van minden vagyon 99%-a.

A főszereplő ráadásul egy visszataszító, ellenszenves alak, aki nem csak, hogy nem tudja ellökni magától a szegénységet, de még ezt még meg sem érdemelné. Az olvasó számára nem hogy tragédia, de szinte felüdülés, hogy a mű végén meghal.

A fő motívum a novellában a lakoma. Emberünknek legnagyobb öröme az evés: ez az egyetlen dolog, ami számára fontos. Eljön ám a pillanat, amikor végre annyit ehetne, amennyit szeretne, és ahelyett, hogy jól érezné magát, annyira túlzásba viszi, hogy az nagyon rosszul esik neki, ám ennek ellenére nem hajlandó abbahagyni az evést. Ahogyan egyre rosszabbodik az állapota, hirtelen a torkán akad egy falat. Nagy nehezen sikerül visszaköhögnie, ám nem tanul hibájából: ismételten lenyeli, ám a közvetlen ezelőtti mondatával mág utoljára jellemzi életét és halálát:
"Dögölj meg, kutya!"

Egy senkiházi volt életében, és akképp is halt meg… 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.