Nem, nem az afrikai bennszülöttek közigazgatásáról van szó a versben.
A műben többször szerepel a fekete szó, mint amennyit az ember alapvetően elviselne, ám egyetlen szó van csupán dőltbetűvel szedve – nem véletlenül-, amelyre a vers vége felé bukkanunk: belül. Ez az a pillanat, amikor rádöbbenünk, mit is próbál a költő elmondani nekünk. Nem azért fekete a világ, mert valahogy így alakult a dolog, ez a domináns szín – nem. Mindennek a belseje fekete, s ezért lesz minden fekete.

S mi van belül? A lélek. S nincs rosszabb, ha az ember lelke romlott: mert ha az ember lelke mélyén gonosz, akkor minden tette, minden cselekedete gonoszságot fog tükrözni. S ha minden ember ilyen, akkor pedig bent is vagyunk a Fekete országban.

Ez a fekete világ, amelyről állítólag a lírai én „álmodott” pedig nem más, mint maga az élet – nem véletlenül a kifejezés „szürke hétköznapok”, ami eszünkbe juthat. Hál’ Istennek viszont még „csak” szürkék, nem pedig feketék a hétköznapok. Úgy gondolom, egyikőnk sem élne szívesen egy fekete országban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.