Valamilyen értelemben mindannyiunk harcol valakivel, valamivel.

Van, aki sorsával, van, aki embertársaival, van, aki törvénnyel, míg vannak olyanok is, akik önmagukkal. Hogy Madách szavait idézzem: „Az élet küzdelem” – ez mindig is így volt, s előreláthatóan így is marad. Ám meg kell említeni, hogy az ember mindig egy célért küzd –jobb esetben -, s ha ezt a célt el tudja érni, akkor már megérte minden szenvedés és küzdelem, még ha a cél elérése után újabb akadályokba, nehézségekbe is ütközünk.

Igazgatóurunk szokta mondani: „Boldog emberek a matematikusok, mert elérhető vágyaik vannak!”

Pláne manapság szenved rengeteg ember azzal, hogy elérhetetlen vágyai vannak. Ez persze nem feltétlenül rossz – hiszen aki magasra teszi a mércét, az előbb-utóbb eléri a hőn áhított célt (jobb esetben), azonban a számos negatív tapasztalat rengeteg embert sodort már depresszióba. Egy legutóbbi felmérés szerint egy millió emberre 150 ezer depressziós jut – ez a szám 60 éve még csupán 50 volt.

De mégis, mi annak az oka, hogy az elmúlt hatvan évben 3000szeresére nőtt a depressziósok száma?
Ne tőlem várják a választ…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.