Kosztolányi nagyon félt a haláltól – a semmitől, ahogy ő gondolta. 
Mi, keresztények hiszünk abban, hogy a halál után nem a végeláthatatlan semmiség jön, hogy a halál nem valaminek a vége, hanem inkább valami új kezdete – csodálatos elgondolások.

A valóság az, hogy se „nekünk”, se pedig Kosztolányinak nem volt, illetve nincs igaza.
Nem tudjuk, hogy mi az igazság. Az ember évezredek óta próbál választ találni a megválaszolhatatlanra: mi van a halál után?

Az idillisztikus elképzelésektől a legvadabb fantáziákig mindenféle választ próbált már adni az ember erre a rövid kérdésre, sikertelenül. Kosztolányi úgy véli, semmi volt születésünk előtt, s az is lesz halálunk után – s ezt a semmit csupa jó jelzőkkel látja el. A költő fél a haláltól, s hogy mindezt kellemesebbé tegye, az életet negatívnak, a nem-életet pedig pozitívnak állítja be.
Nem tudjuk, mi volt a születésünk előtt, s mi vár ránk a halál után.

Ezért a lehető legjobbat kell kihoznunk életünkből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.