Ady Endre – A magyar messiások
2010.04.01. 16:33
Talán az egyetlen olyan vers, amelynél nem volt hallható panasz, hogy meg kell tanulni. Rövid, egyszerű, ám ennek ellenére nagyon ütős remekmű.
A nem formabontó rímszerkezet, és rövid sorai végett nagyon dallamos, ritmusos, ám a mondandója is jelentős.
Itt, Magyarországon más minden. Minden sokkal nehezebb: jóval több sanyargatást kellett, illetve kell elviselnünk, mint máshol – a „magyar messiások” ezerszer többet szenvednek, mint mások, ám ennek ellenére, „üdve nincs a keresztnek”, tehát mindez teljesen hiábavaló, minden elveszik, bárhogyan is próbálkoznak.
A teljes reménytelenség csendül ki az utolsó sorokból: a felsóhajtás, és az ismétlés együttes használata mély sajnálatot, szinte szánalmat is rejt…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.