Kik azok az őrzők? És mit őriznek?
Talán ez az a kettő kérdés, ami a vers elolvasása után közvetlenül fejünkbe ötlik. Úgy gondolom, hogy nem csak Ady korában voltak őrzők – a vers mondanivalója időtlen. Az emberiséget mindig fenyegette valami veszély, s 2010-ben sincs ez másképp – bár a fenyegetés manapság nem háborúk által – adja az Isten, hogy ilyen ne is forduljon elő -, de más formában úgyszintén jelen van. Természetesen lehetne most is nagy szavakkal dobálózni: atomháború, harmadik világháború, és társaik, de úgy vélem, az ember elég sok hibát elkövetett már ahhoz, hogy még egy ilyet ne kövessen el.

Bár az USA annyi termonukleáris robbanófejjel rendelkezik, hogy azzal ki lehetne lökni a földet a pályájáról, úgy gondolom, hogy a valószínűsége, hogy mindez meg is történik elhanyagolható (amennyiben pedig tévedek, tárgytalanná válik a dolog, hiszen mindnyájan meghalunk).
Milyen egyéb veszély lehetne hát? Globális felmelegedés? Lehet, ám sokkal veszélyesebb dolgot is nevezhetnénk:
Az emberi hülyeséget.

Ez, ami sokkal látványosabb, mint egy globális felmelegedés vagy egy potenciális atomháború. Ott van a hétköznapjainkban, s közbeszól mindennapi életünkbe – ettől kell óvakodnunk, ez ellen kell megőrizni magunkat, s ilyen értelemben még manapság is vannak őrzők.

Einstein mondta: „Két dolog végtelen: az univerzum, és az emberi hülyeség, bár az előbbiben nem vagyok biztos.” 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.