„Eredj, ha tudsz” – csak hogy idézzek Reményik Sándortól. De mégis, bárhova is megy az ember, sosem fogja tudni azt mondani: otthon vagyok.
Esetleg azt, hogy „egész otthonos” – mint Éva, gondolhatná, hogy maga köré teremti a vesztett Édent, de akkor sem lesz olyan.

Nem mintha Magyarország, a jelenlegi állapotában Édenhez lehetne hasonlítani…

Rengeteg problémával küszködünk manapság – sokan egzisztenciális bizonytalanságban élik le életük nagy részét, hála a politikai (illetve egyéb) baklövések miatt. Az közbiztonság már korántsem olyan kielégítő, mint amilyenek szüleink korában voltak – bár szerencsére még nem olyan durva a szituáció, mint Amerikában, ahol ráadásul bárki, bármikor, olcsón fegyverhez is juthat. A rendőrökre sajnos már nem lehet felnézni – erre számtalanszor rászolgáltak. Régen még volt tekintélyük a rendőröknek, felnéztek rájuk: bár lehet, hogy csak azért, mert lovon ültek.

Ma, Magyarországon nehéz élni – ennek ellenére kötelességünknek tartom, hogy – bár a körülmények nagyon megnehezítik az ember dolgát – megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból, hogy életünket Istennek, Hazának, Tudománynak szentelhessük. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.